Búcsúzunk Gerle Györgyné Preisich Iréntől (1915-2017)

Rövid üzenetet kaptam közös ismerősünktől május negyedikén – a tizenharmadikára tervezett kávézás bizonytalan időre elmarad.  Már tudjuk, hogy örökre. Sokunk szíve fáj.

 

 

Példaképünk Irénke!!!

Ezt az egyszerű mondatot ismételgetem a hozzám egészségmegőrző tornára járó érett korú hölgyeknek és magamnak.

A kilencvenes évek második felében ismertem meg a Külkerpark nevű uszodában, ahova mindketten rendszeresen jártunk. A szaunában beszélgettünk szakmáról, főzésről művészetről. Akkor még csak nyolcvanas volt. Lenyűgözött kedvessége, érdeklődése, pozitív gondolkodása, és persze életútja. Végig járta a magyar gyógytorna történetet, gyermekként Madzsar Alice-nál tornázott egy ideig, 1938-ban szerzett  gyógytornász-mozdulat művész oklevelet.

A háború éveit bujkálással töltötte - megmenekült. Utána évekig ingyen dolgozott, mert gyógytornász státusz nem létezett. A Heine-Medin kórházban dolgozott annak megszűnéséig, majd az ORFI-ban, nyugdíjba vonulásáig.

Mindezt útban Pécs felé mesélte el, együtt mentünk a gyógytornász kongresszusra. Akkor már kilencvenhat éves volt, de teli derűvel és pozitivitással. Tanácsolta, hogy próbáljam ki az aquva-fittneszt: nagyon jó, Ő is jár hetente egyszer. Élete végéig nyitott maradt, nagy érdeklődéssel olvasta a Fizioterápia újságot, és mindenre kíváncsi volt, ami a szakmához tartozott.

Márciusban találkoztunk utoljára. Gyere bármikor, csak előtte telefonálj - búcsúzott.

Gerle Györgyné Preisich Irénke

 Gerle Györgyné Preisich Irén 1915-2017